Tanárként, vagy leendő tanárként, fontos, hogy legyen egy tanítással kapcsolatos filozófiánk. Mióta az egyetemi képzésemet elkezdtem, rengeteget gondolkoztam azon, hogy nekem mit jelent a tanítás, hogyan képzelem el véghez vinni mindazt, ami a szakmámhoz kapcsolódik. Nem állítom, hogy elképzeléseim kőbe lennének vésve, és biztos vagyok benne, hogy mikor eljutok oda, hogy gyakorló tanár legyek, mindez fog változni, de most szeretnék egy kisebb képet adni arról, hogy jelenleg mit gondolok.
A két szakomat tekintve magyartanár és idegen nyelv tanár leszek. Alapvetően nem érzem, hogy akkor különbség lenne a kettő között, de azért kicsi mindenképp akad. Míg utóbbinál behaviorista begyakoroltatás, legyen bármilyen régimódi is, elengedhetetlen, hogy a diákjaim megfelelően ismerjék a nyelvtani szabályokat, szerkezeteket. Magyartanárként erre viszont már nincs szükség, itt már inkább a kognitivista viták és a konnetkivista fogalomtérképek élveznek előnyt. Ezen kettő természetesen a nyelvtanításnál is mindenképp elő kell jöjjön, hisz ha csak folyamatosan szabályszerűségeket gyakoroltatunk, az hamar unalmas lesz, s igazából nem is hatékony.
A felsorolta tanuláselméleti keretek mindenképp fontosak, de, ami szerintem ennél valamivel többet számít, az az, hogy mit is gondolunk mi tanárként, hogy mi a célja az oktatásnak. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb, hogy diákjaimban kifejlődjön a kritikus gondolkodás képessége és egy egészséges kritikai szemlélet a világ dolgaival szembe. Nem kész, formára alakított tényeket, véleményeket kell adni nekik, hanem az eszközöket, hogy megalkossák a sajátjukat. Tanárként legfőbb feladatomnak azt tartom, hogy attitűdöt mutassak a diákjaimnak. Attitűdöt a tárgyaimmal kapcsolatban, és alapvetően az élettel, a világgal kapcsolatban. És a végén mindenképp hangsúlyozni, hogy nem feltétlen ez a követendő, ha tetszik belőle valami, vegyék, alakítsák saját szájízük szerint, ha nem értenek egyet valamivel, vitatkozzanak, kritizáljanak, nézzenek a mélyére.
Talán emiatt is preferálom leginkább a kognitivizmus által annyira kedvelt vitákat. Mind magyaróráimon, legyen az irodalom vagy nyelvtan, mind a nyelvóráimon az lesz a célom, hogy eljussunk egy olyan állapotba, ahol a vita természetessé válik, sőt kívánttá, de mindemellett hatékony tanulási folyamattá. Természetesen ehhez nem tudom megkerülni a nyelvórákon a behaviorizmust, mert stabil, begyakorolt nyelvi alapok híján nehéz vitatkozni. Magyar órákon ezzel ellentétben mindenképp a fogalmak megismerése és tisztázása kell megelőzzön egy vitát, ha azt akarjuk, hogy az sikeres és értékadó legyen.
S ebben az egész folyamatban egyszerűen badarság volna nem igénybe venni a modern kor technikai vívmányai nyújtotta lehetőségeket. A nyelvoktatásnál az online szótárak sokban könnyíthetik, s gyorsíthatják a munkát. Az interneten készíthető kvízek, tanulókártyák pedig sokban színesíthetik, feldobhatják és izgalmasabbá tehetik az órát. Magyar órákon a fogalmak átlátására, művek elemzésére és más kapcsolati hálók felrajzolására tökéletesen lehet használni az ehhez elérhető gondolattérkép készítő alkalmazásokat. Mindezen eszközök tökéletesen előkészítik a végső célt, a vitát, a diskurzust. Végeredményben pedig a diákok, remélhetőleg, jól érzik magukat, tanulnak és fejlődnek a folyamat alatt.
Egyelőre így gondolkozom a témáról. Hogy ez mennyiben fog változni majd, ha már gyakorló tanár leszek, azt nem tudom, de ez az izgalmas ugyebár az egészben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése