Digitális történetmesélés

    Tusorné Feket Éva tanárnő remek és részletes előadása nyomán szeretném megosztani gondolataimat a digitális történetmesélésről és annak pedagógia felhasználásáról.

    Először is a digitális történetmesélésről magáról. Az előadás megnézéséig nem igazán tudtam elképzelni mi is lehet ez, de miután végignéztem, rájöttem, hogy volt tanárom, aki alkalmazta  ezt a módszert. Őszintén örömteli felismerés volt, hogy ezzel a megoldással már diákként is találkoztam, így talán kicsit könnyebben tudok álláspontra helyezkedni a  "használnám-e" vagy "használható-e" kérdéskörökben. Nekem amúgy is tetszik ez a fajta feladatmegoldás. Szerintem érdekes lehet, feldobhatja az órát, és bizonyos tantárgyak esetében már-már egyértelmű, hogy használni kéne/lehetne, erről viszont majd kicsit később. 

    A Tanárnő által az előadásában felsorolt alkalmazási lehetőségek összességében annyira nem voltak meglepőek. Ellenben volt egy, amelyik szerintem érdemel egy kicsivel több figyelmet. Maga Tanárnő is reflektál rá, ugyan az előadás 2017-es, de nem hiszem, hogy azóta nagy változások lettek volna, a PISA felmérések eredményére. Itt ténylegesen kiemelni, hogy ezen felmérés szerint a magyar diákok problémamegoldó képessége nem a legjobb, "kicsit fejlesztésre szorul" hangzik el a videóban is. Érdekes szerintem, hogy itt, a digitális történetmeséléssel kapcsolatban, ez kifejezetten ki lett emelve. Nem vagyok benne biztos, hogy csakis ezzel a módszerrel lehet ezt fejleszteni, az IKT-s eszközök bevonás az oktatásban alapvetően magával vonzza, szerintem, a problémamegoldás fejlődését, de az biztos, hogy ez a módszer még hatékonyabban teheti mindezt. Ugyebár nem feltétlenül könnyű egy olyan tartalmat átültetni egy vizuális, multimédiás közegbe, amit nem arra találtak ki.

    Miközben hallgattam az előadást több ötlet is eszembe jutott, ami szerint bevinném az órámra ezt a módszert. Érdekes, hogy Tanárnő akár bemelegítőként is ajánlja, én ezzel nem teljesen tudok egyet érteni. Nyílván ha házi feladatként van kiadva, akkor remek kis hangolódás lehet az óra megkezdéséhez, de alapvetően nem hiszem, hogy sok esetben adnék digitális történetmeséléshez kötődő házit, legfeljebb szorgalmi feladatokat. Szerintem sokkal érdekesebb lehet, ha az órán történik a feladat elkészítése, egyedül, párban, vagy akár csoportban, ahol az esetleg felmerülő akadályokat helyben, közösen meg tudjuk oldani. Nem magától értetődő, hogy mindenki minden egyes technikai nehézséget meg ugrani, akár a szülei segítségével, és nem hinném, hogy szerencsés, ha előidézzük a technika ilyen típusú használatától való idegenkedést a diákjainkban. Ezt elhárítandó, az eszközökkel való ismerkedés szakaszában mindenképp, de később is, én az iskolában csinálnék ilyen feladatokat.

    Biztos vagyok benne, hogy idegennyelv oktatáshoz is remekebbnél remekebb feladatokat lehetne kitalálni, de nekem alapvetőan magyarhoz, ott is főleg irodalomhoz jutottak eszembe alkalmazási módok. Annyira kézenfekvő, hogy már-már nem akarja elhinni az ember, hogy nem használják többen. Ugye az irodalom egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy történeteket mesél el. Miért ne próbálnánk ezeket közelebb hozni diákjainkhoz esetleg digitális eszközökkel? Mennyivel izgalmasabb lehetne, mondjuk az Antigoné, ha elkészíthetnek PowerPointtal (Community Clipssel) vagy Swayyel jeleneteket? Esetleg egy-egy vershez illusztrációkat a Google Diák segítségével, ahol közösen tudnak szöveget-képet egymás mellé tenni, akár egyszerre szerkeszteni ezt? Ellenben van egy alkalmazás, amit mindenképp szeretnék kipróbálni és használni. (Ha emlékezetem nem csal, az egyik középiskolai tanárom is ennek a segítségével hozta be az órára a digitális történetmesélést lehetőségét.)

    A PowToonban határozottan állíthatom, hogy rengeteg lehetőség van az irodalomtanítás szempontjából. Diákként én is elgondolkoztam nem egyszer azon, hogy mennyire szívesen néznék meg egyik-másik olvasmányomból egy filmfeldolgozást, akár animációs változatban is. És ez még izgalmasabb lehetne, ha én készíthetném el, egyedül vagy az osztálytársaimmal együtt. Elég kézenfekvő elképzelés, hogy színdarabok szövegét feldolgozni így, hiszen azt amúgy sem feltétlenül olvasásra találták ki. De, ami még izgalmasabb lehet, hogy a kreatívabb diákok akár verseket is feldolgozhatnának így. Biztos remek ötletek lennének például Tóth Árpád híres „Egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő” sorára. De ez csak egy lehetőség a számtalanul sok közül.

    Az eddigiekből kiderülhetett szerintem, hogy nekem még nem volt lehetőségem ezt használni, de velem már „használtatták”. Emlékeim szerint izgalmas volt, és feldobta az órát, de azért voltak hátulütői. Ezekről is szeretnék most írni pár szót.

    Tanárként látnunk kell a veszélyét egy-egy ilyen feladatnak. Leginkább azt, hogy nagyon elviheti az időt. Ha nincs jól keretek között tartva a feladatvégzés, könnyen rámehet az egész óra. Ezzel nincs semmi gond, ha az az óra tényleg erre volt szánva, ellenben ha nem, akkor az elég problémás. Erre mindenképp oda kell figyeljünk. A másik igen fontos szempont pedig, hogy mindenképp rendelkezniük kell a diákjainknak az ilyen munkához szükséges alapismeretekkel. Például a jogvédett tartalmak fogalmával, vagy azzal, hogy hogyan keressünk és találjunk tényleg témába vágó képeket/szövegeket/bármit. Fontos, hogy ha eredményesen és hatékonyan akarjuk használni a digitális történetmesélést, akkor azt meg kell alapoznunk. Ha ez nem történik meg más órán, akkor természetesen nekünk kell rászánnunk egy tanórát, de legalábbis annak egy részét, a fentebbiek ismertetésére.

    Mindent egybevetve, szerintem ez egy remek módszer és remek lehetőség, hogy a diákjaink megvillogtassák kreatív énjüket. Mint írtam is, bizonyos tantárgyaknál, irodalom például, egyértelműen adja magát, hogy használjuk, de biztos vagyok benne, hogy más, kevésbé egyértelműek esetében is működik. Én mindenképp szeretném majd alkalmazni a pedagógia gyakorlatomban, amennyiben lesz rá lehetőségem. És annak ellenére is, hogy fizetős a teljes változat, biztos, hogy a PowToon ott lesz a használt alkalmazásaim listáján (hacsak addig meg nem jelenik valami jobb).