Tusorné Feket Éva
tanárnő remek és részletes előadása nyomán szeretném megosztani gondolataimat a
digitális történetmesélésről és annak pedagógia felhasználásáról.
Először is a digitális történetmesélésről magáról. Az előadás megnézéséig nem
igazán tudtam elképzelni mi is lehet ez, de miután végignéztem, rájöttem, hogy
volt tanárom, aki alkalmazta ezt a módszert. Őszintén örömteli felismerés
volt, hogy ezzel a megoldással már diákként is találkoztam, így talán kicsit
könnyebben tudok álláspontra helyezkedni a "használnám-e" vagy
"használható-e" kérdéskörökben. Nekem amúgy is tetszik ez a fajta
feladatmegoldás. Szerintem érdekes lehet, feldobhatja az órát, és bizonyos
tantárgyak esetében már-már egyértelmű, hogy használni kéne/lehetne, erről
viszont majd kicsit később.
A
Tanárnő által az előadásában felsorolt alkalmazási lehetőségek összességében
annyira nem voltak meglepőek. Ellenben volt egy, amelyik szerintem érdemel egy
kicsivel több figyelmet. Maga Tanárnő is reflektál rá, ugyan az előadás
2017-es, de nem hiszem, hogy azóta nagy változások lettek volna, a PISA
felmérések eredményére. Itt ténylegesen kiemelni, hogy ezen felmérés szerint a
magyar diákok problémamegoldó képessége nem a legjobb, "kicsit
fejlesztésre szorul" hangzik el a videóban is. Érdekes szerintem, hogy
itt, a digitális történetmeséléssel kapcsolatban, ez kifejezetten ki lett
emelve. Nem vagyok benne biztos, hogy csakis ezzel a módszerrel lehet ezt
fejleszteni, az IKT-s eszközök bevonás az oktatásban alapvetően magával vonzza,
szerintem, a problémamegoldás fejlődését, de az biztos, hogy ez a módszer még
hatékonyabban teheti mindezt. Ugyebár nem feltétlenül könnyű egy olyan
tartalmat átültetni egy vizuális, multimédiás közegbe, amit nem arra találtak
ki.
Miközben hallgattam az előadást több ötlet is eszembe jutott, ami
szerint bevinném az órámra ezt a módszert. Érdekes, hogy Tanárnő akár
bemelegítőként is ajánlja, én ezzel nem teljesen tudok egyet érteni. Nyílván ha
házi feladatként van kiadva, akkor remek kis hangolódás lehet az óra
megkezdéséhez, de alapvetően nem hiszem, hogy sok esetben adnék digitális
történetmeséléshez kötődő házit, legfeljebb szorgalmi feladatokat. Szerintem
sokkal érdekesebb lehet, ha az órán történik a feladat elkészítése, egyedül, párban,
vagy akár csoportban, ahol az esetleg felmerülő akadályokat helyben, közösen
meg tudjuk oldani. Nem magától értetődő, hogy mindenki minden egyes technikai nehézséget
meg ugrani, akár a szülei segítségével, és nem hinném, hogy szerencsés, ha
előidézzük a technika ilyen típusú használatától való idegenkedést a
diákjainkban. Ezt elhárítandó, az eszközökkel való ismerkedés szakaszában
mindenképp, de később is, én az iskolában csinálnék ilyen feladatokat.
Biztos vagyok benne, hogy idegennyelv oktatáshoz is remekebbnél remekebb
feladatokat lehetne kitalálni, de nekem alapvetőan magyarhoz, ott is főleg
irodalomhoz jutottak eszembe alkalmazási módok. Annyira kézenfekvő, hogy
már-már nem akarja elhinni az ember, hogy nem használják többen. Ugye az
irodalom egyik legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy történeteket mesél el. Miért
ne próbálnánk ezeket közelebb hozni diákjainkhoz esetleg digitális eszközökkel?
Mennyivel izgalmasabb lehetne, mondjuk az Antigoné, ha elkészíthetnek PowerPointtal
(Community Clipssel) vagy Swayyel jeleneteket? Esetleg egy-egy vershez illusztrációkat
a Google Diák segítségével, ahol közösen tudnak szöveget-képet egymás mellé
tenni, akár egyszerre szerkeszteni ezt? Ellenben van egy alkalmazás, amit
mindenképp szeretnék kipróbálni és használni. (Ha emlékezetem nem csal, az
egyik középiskolai tanárom is ennek a segítségével hozta be az órára a digitális
történetmesélést lehetőségét.)
A PowToonban határozottan állíthatom, hogy rengeteg lehetőség van az irodalomtanítás
szempontjából. Diákként én is elgondolkoztam nem egyszer azon, hogy mennyire
szívesen néznék meg egyik-másik olvasmányomból egy filmfeldolgozást, akár
animációs változatban is. És ez még izgalmasabb lehetne, ha én készíthetném el,
egyedül vagy az osztálytársaimmal együtt. Elég kézenfekvő elképzelés, hogy
színdarabok szövegét feldolgozni így, hiszen azt amúgy sem feltétlenül
olvasásra találták ki. De, ami még izgalmasabb lehet, hogy a kreatívabb diákok
akár verseket is feldolgozhatnának így. Biztos remek ötletek lennének például
Tóth Árpád híres „Egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő” sorára. De ez
csak egy lehetőség a számtalanul sok közül.
Az eddigiekből kiderülhetett szerintem, hogy nekem még nem volt
lehetőségem ezt használni, de velem már „használtatták”. Emlékeim szerint izgalmas
volt, és feldobta az órát, de azért voltak hátulütői. Ezekről is szeretnék most
írni pár szót.
Tanárként látnunk kell a veszélyét egy-egy ilyen feladatnak. Leginkább azt,
hogy nagyon elviheti az időt. Ha nincs jól keretek között tartva a
feladatvégzés, könnyen rámehet az egész óra. Ezzel nincs semmi gond, ha az az
óra tényleg erre volt szánva, ellenben ha nem, akkor az elég problémás. Erre
mindenképp oda kell figyeljünk. A másik igen fontos szempont pedig, hogy
mindenképp rendelkezniük kell a diákjainknak az ilyen munkához szükséges
alapismeretekkel. Például a jogvédett tartalmak fogalmával, vagy azzal, hogy
hogyan keressünk és találjunk tényleg témába vágó képeket/szövegeket/bármit.
Fontos, hogy ha eredményesen és hatékonyan akarjuk használni a digitális
történetmesélést, akkor azt meg kell alapoznunk. Ha ez nem történik meg más
órán, akkor természetesen nekünk kell rászánnunk egy tanórát, de legalábbis
annak egy részét, a fentebbiek ismertetésére.
Mindent egybevetve, szerintem ez egy remek módszer és remek lehetőség,
hogy a diákjaink megvillogtassák kreatív énjüket. Mint írtam is, bizonyos tantárgyaknál,
irodalom például, egyértelműen adja magát, hogy használjuk, de biztos vagyok
benne, hogy más, kevésbé egyértelműek esetében is működik. Én mindenképp
szeretném majd alkalmazni a pedagógia gyakorlatomban, amennyiben lesz rá
lehetőségem. És annak ellenére is, hogy fizetős a teljes változat, biztos, hogy
a PowToon ott lesz a használt alkalmazásaim listáján (hacsak addig meg nem
jelenik valami jobb).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése